2020. január 6., hétfő

2019- Évértékelő

Bár március óta nem jelentkeztem poszttal, új év, új én felkiáltással szeretnék megint belevágni a blogolásba, és -aránylag- rendszeres posztokkal jelentkezni. Ezért el is kezdeném egy kis évértékelővel, hiszen egy szuper év van mögöttem, ami megadta az alapot annak, hogy a következő évek még több izgalmat/meglepetést tartogassanak a számomra! 

A januárt egy meseszép helyen indítottuk, mégpedig az ausztriai Admont városkában, ahol a világ egyik legszebb könyvtára található. Szerencsénk volt, eléggé holt-szezonban látogattuk meg az apátságot, mert rajtunk kívül csak egy kis turista-csoport volt, de ők sem időztek sokáig. Így rengeteg szuper fotó tudtunk lőni, amin csak mi (én) vagyunk rajta. Nyáron ugyan ez nem sikerült volna. Emellett egy szuper jó hotelben töltöttük az éjszakát, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Hotel Spirodom a neve, és rendelkezik egy kicsi, de annál jobb wellness-részleggel. A szaunából egyenesen a több mint fél méter magas hóba rohantunk ki lehűlni- szuper élmény volt. A reggeli pedig az épület tetején lévő panoráma étteremben lehet elfogyasztani, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik az apátságra. 
Szintén januárban eltöltöttünk két napot Csehországban is. Gábor talált nem messze a célállomásunktól-ami Olomouc volt- egy baromi érdekes helyet név szerint Ostravát. Itt egy vas-gyárat látogattunk meg, ahol szegecseket gyártottak, még az Eiffel-torony szegecsei is innen származnak! Az egész gyárat be lehet járni -angolul beszélő idegenvezetővel. Mivel -7 fok volt, rajtunk kívül itt sem volt senki, ami megint csak nagy pluszt jelentett(nem szeretem a tömeget). 
Ráadásul nyáron a Szigethez hasonló zenei fesztivált is tartanak a gyár területén, ami hatalmas élmény lehet a nem mindennapi környezet miatt. Tériszonyosoknak annyira nem ajánlom a gyárlátogatást, mert a legmagasabb pontról azért elég félelmetes letekinteni, főleg, hogy rendes korlátok nem is igazán vannak. 
Itt is egy nagyon jó hotel/hostelben szálltunk meg, mégpedig a Long Story Short Hotel & Caféban. Itt lehet választani, hogy hosteles elhelyezést kérünk (nagy szobák sok ággyal, közös fürdővel), vagy pedig a négy butik hotel szobából választunk. Mi saját szobát választottunk, ami iszonyat jól nézett ki, a fürdő pont olyan volt, amilyent egyszer majd én is szeretnék, az ágy pedig pihe-puha. 
Olomouc városa amúgy híres egyetemi város Csehországban, ezen felül pedig "kis Prága"-ként van számon tartva. Ahogy ez a név is mutatja, sok templomra, és remek sörre lehet számítani. Valamint jelentősen kisebb turista-áradatra. A városka akár fél nap alatt is bejárható, de mindenképp megér egy látogatást, mert nagyon hangulatos! 

Januárban amúgy 4 könyvet olvastam ki, ezek közül a képen is látható Alison Weir- Lady Elizabeth-je lett a kedvencem, meg persze a Harry Potter und der Stein der Weisen, amit ezúttal másodszor olvastam németül. Valahogy nálam nincs január Harry Potter nélkül...
Hogy ne csak a fényes oldalát mutassam az életnek kezdjük az igazsággal: a a február nagyon kemény hónap volt az egész család számára. Nagymamám egy nagyon súlyos műtéten esett át, amit nem viselt túl jól- nagyon nem. Három hetet töltött élet-halál között a zalaegerszegi szívsebészet intenzív osztályán, de nem adta fel, és hál' istennek- vagyis a Főnöknek az ő szavaival élve- ma is itt van köztünk. 
Még a hónap elején, a műtét előtt elutaztam Bulgáriába meglátogatni egy nagyon jó barátnőmet, és négy napot töltöttem Várnán.
A repülőjegyeket amúgy nevetségesen olcsón- konkrétan 2 euró ODA-VISSZA- sikerült beszereznünk, mert a WizzAir bécsi járatnyitásai miatt hihetetlen akciók voltak az osztrák fővárosból induló és oda érkező járatok jegyeire... Felfoghatatlan. Bulgária amúgy nagyon belopta magát a szívembe, és mindenkinek szívből ajánlom, mert csodaszép hely. A part tiszta volt, a víz gyönyörű az ételek pedig isteni finomak! Egy biztos, egyszer még nyáron is szeretnék ide visszatérni! Tökéletes nyaralási helyszín, főleg, hogy bennfentes helyeket is ismerek, hála a barátnőmnek, aki elvitt minden olyan helyre, amit ők szoktak látogatni, nem csak a turisták. 
Ebben a hónapban ezen felül nem történt semmi, vagyis inkább úgy mondanám semmi jó. Nagyon stresszes, és borzasztó időszak volt az egész családnak. 
Februárban hét könyvet olvastam el, amiből a Göthe Salamander- Legendás állatok és megfigyelésük lett az abszolút kedvencem. Ezt a könyvet olvasva kicsit úgy éreztem, mintha én is Harryék osztálytársa lennék, és együtt készülnék velük Hagrid kunyhójához egy legendás lények órára.
Március aztán már sokkal vidámabb volt, mama végre-valahára kikerült az intenzív osztályról, a sima szívsebészetre, ami hatalmas nagy megkönnyebbülés volt mindannyiunknak, és végre sikerült elindulnia a gyógyulás útján. Köszi Főnök. 
Szerencsés vagyok, mert az unokatestvéreim egyben a legjobb barátaim is. A kisebbik- aki most már abszolút nem kicsi, hisz idén 20 éves lesz- a 18. születésnapjára londoni utat kapott tőlünk ajándékba. Nem is volt kérdés, hogy mind az öten (én, Gábor, a nagyobbik unokatesóm Bobó, az ő barátja Zoli, és a kisebbik unokatesóm Boris) együtt vágunk neki ennek a szuper kalandnak márciusban.
Persze mint mindig, én most sem voltam hajlandó az időjárásnak megfelelően öltözködni, fáztam is mint az állat, de kit érdekel, legalább jó volt az outfit... 
Azt hiszem mind az ötünk nevében elmondhatom, hogy nagyon jól sikerült út volt, mind nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, és London továbbra is egy olyan város számomra, ahova bármikor gondolkodás nélkül visszamennék. És vissza is fogok, mert a Harry Potter Studio még mindig nem lett beiktatva az útba...Szuper klisé instagram hely, de a Peggy Porschen Cakes amúgy tényleg kihagyhatatlan. Szerencsénk volt, és egyből le tudtunk ülni egy kinti asztal mellett. A Sky Garden is szuper jó hely valamint a Monument ha ti is szeretitek a panorámát. A Golden Chippy-ért pedig tényleg megéri annyit utazni, mert valóban itt van a legjobb fish & chips az egész városban. A 9 & 3/4 platform shop abszolút kihagyhatatlan a rajongók számára! London amúgy továbbra is drága, erre mindenki készüljön fel, aki oda látogat, de szerintem ezt bele kell kalkulálni. Ha valakinek amúgy mindegy, hogy a pesti vagy a bécsi reptérről repül-e (mint nekünk, mert mindkettő egyformán messze van) annak ajánlom, hogy nézegesse a repjegyeket Bécsből, mert mi konkrétan fele annyiért utaztunk úgy, hogy a jegyek nem voltak akciósak, mintha Pestről mentünk volna, ahonnan egyik irányba ráadásul kedvezményesek is lettek volna a jegyek...
Márciusban öt könyvet olvastam el, amiből a kedvencem Tricia Levenseller- A kalózkirály lánya lett. Már alig várom, hogy a második része is megjelenjen magyarul, mert a főszereplő csajszi egy nagyon tökös karakter. Nem egy átlagos Vörös Pöttyös sztori, mert azt hiszem azokból már eléggé kinőttem, ez viszont tényleg nagyon-nagyon tetszett. Mindenkinek csak ajánlani tudom! 
Az áprilisunk csendesen telt, én rengeteget dolgoztam, és az időjárás is sokszor borzasztó volt, így nem nagyon volt időnk/lehetőségünk progizni. Amikor mégis, akkor viszont ellátogattunk Pozsonyba. Szégyen, nem szégyen, annak ellenére, hogy egy órára van Bécstől, valahogy eddig még soha nem sikerült eljutnom a szlovák fővárosba. Igazából annyira nem volt nagy meglepetés, ugyan olyan, mint minden kisebb európai főváros. Hangulatos kis utcák, szép régi épületek. folyó, vár. 
A Kék Templom különösen tetszett, bár elég rossz fényviszonyok között voltunk ott, így nem igazán sikerült normális képet lőni. Érdekesség, hogy a templom belsejében még mindig találhatók magyar feliratok, ami nagyon meglepett minket. Áprilisban amúgy sajnos elkezdődtem beteg is lenni, a képen ugyan nem látszik, de itt már egész nap szenvedtem, és konkrétan egy hónapon keresztül nagyon rosszul voltam, de nem voltam hajlandó elmenni orvoshoz, mert annyira féltem attól, hogy mit fog mondani... Folyamatos szűnni nem akaró tüdő fájdalmam volt, és lázam, de erről majd később...
Áprilisban 15 könyvet sikerült elolvasnom, de ennek nagyja a Mesék az aranygyűjteményből Disney könyvek voltak, szóval annyira nem nagy szám. Kedvenceim lett Meryle Secrest- Elsa Schiaparelli és Robert Firer- Alexander McQueen: Unseen című könyvei. Az utóbbiban a tervező összes kollekciója fellelhető, egy kis történettel arról, hogy mit is szimbolizál a bemutató stb. 
A május megint csak a munkáról szólt nekem, két hetet töltöttem Madridban a MUTUA Madrid Open teniszversenyen. Minden nap 15 órát dolgoztunk, és én végig beteg voltam, lázas, és folyamatos, nagyon erős tüdő-fájdalmam volt, de kibírtam, ami miatt nagyon büszke vagyok magamra! Kicsit volt időnk várost is nézni, és nagyon szeretnék majd visszamenni a spanyol fővárosba, mert gyönyörű! 
Májusban ünnepeltük a hetedik évfordulónkat Gáborral, és a szokásostól eltérően nem utaztunk el Olaszországba, mert júniusban egy komolyabb úttal terveztünk ünnepelni. 
Két év sikertelen próbálkozás után (vihar, lemondott koncert, mi voltunk betegek) végre-valahára sikerült eljutnunk egy Szakonyi Milán koncertre is, ami szuper élmény volt, biztos sort fogunk még rá keríteni. Aztán Gábor unszolására végre elmentem orvoshoz is, ahol kiderült, hogy egy baktérium fertőzés támadta meg a tüdőmet, és konkrétan hetek óta folyamatosan lázas voltam, csak már annyira rosszul voltam a fájdalmak miatt, hogy a lázat észre sem vettem.
Két és fél hetes antibiotikum kúrát kaptam, ami után hál' istennek meg is gyógyultam, bár ha nagyon hidegben vagyunk még mindig érzem a fájdalmat... Kis érdekesség: Auzstriában úgy vesznek vért, hogy mint a cukorbetegeknek megbökik az ujjad egy ici-pici tűvel, és az egy csepp véredből nagyjából 10 percen belül ott helyben teljes vérképet csinálnak. Isten hozott 2030-ban...
Májusban hét könyvet olvastam el, amiből az összes kedvencem a varázsvilágból került ki: J.K.Rowling- A mágia története és Harry Potter und die Kammer des Schreckens. Imádom németül és angolul olvasni a Harry Potter könyveket, teljesen más élményt nyújtanak, mint magyarul. Bár a német fordítás a magyar nyomába sem érhet, eredeti nyelven azért tényleg teljesen más élmény. Imádom benne Hagrid stílusát. A németben pedig a huszadik évfordulós kiadás az ami "kilóra megvett", szóval minden kiadásban van valami, amiért megéri nekem. 
Aztán végre-valahára elérkezett a június és az első igazi egzotikus utazásunk is vele. 10 napot töltöttünk a mesés fűszerszigeten: Zanzibáron. Azt hiszem mindkettőnk számára sok szempontból meghatározó élmény volt ez az út! Először jártunk Afrikában (én teljesen beleszerettem, és már alig várom, hogy újra visszatérjünk), először jártunk fehér homokos parton, először repültünk 12 órát stb. stb. Nem akarok a messzemenőkig belemenni, úgyis lesz egy poszt hamarosan az útról, de minden olyan volt mint egy álomban! Egyszerűen tökéletes! Egy valamit bánok csak: ez a helyszín már ki van lőve nászútnak...
A szigeten valóra vált egy óriási nagy álmom is: természetes környezetükben úszhattam együtt óriásteknősökkel! Szavak nem tudják kifejezni (de azt hiszem a mellékelt képen az arcom igen), hogy mennyire hatalmas és életre szóló élmény volt ez számomra. Ha ebben az évben már semmi más nem történt volna velünk, akkor is ez lett volna eddigi életem legjobb éve, és itt még fogalmam sem volt a háttérben munkálkodó tervről...
Vicces amúgy, szegény Gábor nagyon félt a teknősöktől, nagyon aranyos volt őt így látni, mert amíg én soha, de soha nem szerettem volna kijönni a vízből, ő soha de soha nem szeretett volna bejönni... Egy szónak is száz a vége: ha nászutat terveztek, ha csak egy különleges és csodálatos úticélra vágytok, ha érdekel Afrika, de nem egyből a "sűrűjével" kezdenéd: irány Tanzánia és Zanzibár! 
Júniusban 8 könyvet olvastam el, amiből a kedvencem Dennis Lehane- Viharsziget könyve lett. Örülök, hogy sok idő eltelt aközött, hogy láttam a filmet, és olvastam a könyvet, mert így a könyv teljesen új élményként tudott hatni!
Júliusban aztán eljött a közös családi nyaralás ideje, amit minden évben izgatottan várunk mindannyian! Idén Toszkána volt az úticél, ahol azt hiszem sikerült nagyon-nagyon sok mindent megnéznünk az egy hét alatt. Jártunk Firenzében, Luccában, Pisában, Montereggioni-ban, Sienában, Lajaticoban, Volterraban, San Gimignanoban, Terme di Saturniában, Rosignano Solvay-ban és egyik nap a helyi borászatokat, sajtüzemeket és olivapréselőket látogattuk meg. Szuper nyaralás volt, rengeteg kulturális élménnyel gazdagodtunk. Én Sienába szeretnék egyszer mindenképp visszajutni, mert az összes város közül az tetszett a legeslegjobban. Szeretném, ha sikerülne palio-kor (lovas verseny) visszajutni, mert az egy hatalmas nagy élmény lehet.
Júliusban betöltöttem a 26-ot, amit kicsit amúgy még most is nehezen viselek, nem valami jó érzés közelebb lenni a harminchoz, mint a húszhoz, de hát ez van. Még a legizgalmasabb éveim most következnek...
Júliusban hat könyvet olvastam el, amiből Nina George- Levendulaszoba című műve lett a kedvencem. Nagyon megható könyv, komolyabb hangvétellel, tényleg mindenkinek ajánlom! 

Augusztusban  minden évben elérkezik a kedvenc programom a világon, a Balatonfüredi Borhetek. Mióta együtt vagyunk Gáborral, minden évben ellátogatunk ide, még ha csak egy fél napra is. Az utóbbi években azonban hál' istennek úgy alakult, hogy nyaralássá fajult a dolog, és 3-4 napot eltöltünk minden alkalommal Füreden négyesben, vagy most már ötösben. Idén sem volt ez másképp. Megint rengeteg jobbnál- jobb bor kóstolhattunk, rengeteg új borral ismerkedtünk meg, és persze ne feledkezzünk meg mindannyiunk örök szerelméről, a Gyukli Pincészet Gyusecco-járól sem. 


Füred után aztán megint nyakunkba vettük a nagyvilágot Európát, és az évek óta tervezgetett közös horvátországi nyaralást is sikerült végre beiktatnunk. Öten mentünk, unokatesók és mi, és nagyon jókat ettünk-ittunk, társasoztunk,  grilleztünk. A víz viszont sajnos jéghideg volt, így azt nem mondanám, hogy rengeteget fürdőztünk, de így sem távoztunk csalódottan. Ha esetleg valakit érdekel Novi Vinodolskiban a Palace Paulina szállást nagyon ajánlom mindenkinek, mert iszonyatosan szép, modern apartmanok, lenyűgöző tengerre néző kilátással. A tengerpart pedig nagyjából két percre van gyalog, szóval tökéletesebb nem is lehetne...
Hazafelé a nyaralásból felkerestünk még egy nagyon izgalmas helyet, a Hotel Palace Haludovo-t, ami egy '70-es évekbeli luxusszálló, ami mára már az enyészeté lett. Bárki számára látogatható, és nagyon érdekes élmény! Emlékbe hoztunk haza két csempét is, amit reményeim szerint be fogok tudni építeni a saját konyhámba egyszer majd. 
A nyarat aztán végül fesztiválozással zártuk, az elmaradhatatlan BMyLake-el, ahol persze megint csak szakadt az eső, mint már évek óta mindig...
Augusztusban öt könyvet olvastam el, amiből igazából egyik sem lett nagy kedvencem. Az ötből négy Disney mese volt, mellette pedig Diana Gabaldon- Az idegen című könyve. Megmondom őszintén, engem nem ragadott el a történetet övező hype. És még mindig van belőle egy csomó rész hátra...
Szeptember aztán Gábor szülihónapja volt, amit Pesten ünnepeltünk. Jártunk még a lovin is, amit egyszerűen imádok! Most voltunk másodszor, de még nagyon-nagyon sokszor szeretnék menni, mert olyan jó élmény. Főleg a fogadás, meg a szurkolás a lovaknak. Összesen 60 forint nyereségben jöttünk ki a nap végén, szóval sikeresnek könyvelem el a dolgot.
Vicces, de szeptemberben egy könyvet sem olvastam el, mert egész végig az Outlander második részével szenvedtem, amit augusztus végén kezdtem el, és október elején sikerült végre befejeznem. Egy kis ideig pihenő pályára küldtem a sorozatot, mert túl nagy dózist kaptam egyszerre belőle...
Az őszi hónapok, így az október is nyugisan teltek, sokat dolgoztam, és felkészültünk a nagy utazásra decemberben...Azért októberben is volt egy dolog, amit mindenképp kiemelnék: valóra vált még egy bakancslistás álmom. Megnéztük az Operettszínházban az Elfújta a szelet. Csajos program volt, hárman mentünk lányok, és mindhármunknak nagyon tetszett az előadás. Ráadásul a jegyek is nagyon jutányos áron voltak, nem vagyok benne biztos, de vagy 1200 vagy 1600 forint volt, /fő. 
Októberben amúgy hat évnyi bécsi élet után végre sikerült eljutnom a Zaha Hadid által tervezett WU Campusra is, és nagyon tetszett. Szerencsések a közgázasok, hogy minden nap ott lehetnek. 
Ebben a hónapban öt könyvet olvastam el, amiből Saskia Sarginson- Az ikrek című könyve lett a kedvencem. 
Novemberben aztán megint jöhetett egy szuper csajos program! A barátnőimmel ellátogattunk a KönyvBárba, ahol egész hónapban Harry Potter és a Főnix Rendje menüt lehetett kóstolni. Megint csak megérte az árát, megint csak eszméletlen teljesítményt nyújtottak. Isteni volt minden, alig várom a következő menüt, amit végig kóstolunk!
Novemberben öt könyvet olvastam el, egyet pedig félbehagytam. Na már most, az, hogy én könyvet hagyok félbe, szinte csodaszámba menő esemény, mert még a Végzet Ereklyéi sorozaton is végig szenvedtem magam, pedig rühelltem minden egyes sorát... Szóval ennyire nem tetszett John Fowles- A francia hadnagy szeretője című könyve. A kedvencem amúgy Hazel Gaynor- Hullámok tengerén és persze Suzanne Collins- The Hunger Games című könyve lett. Az Éhezők Vaiadala sorozatot most először olvastam angolul, de talán még jobban is tetszett mint magyarul. Biztos el fogom még olvasni...
És aztán elérkezett a december, amikor is másodszor is ellátogattunk álmaim városába, amit szerintem soha, de soha nem fogok unalmasnak találni, mégpedig New Yorkba. Mivel egyszer már jártunk itt, úgy döntöttünk, hogy ez alkalommal felkeressük az USA fővárosát Washingtont is. 
Washington nekem nagyon tetszett, nyilván merőben más, mint a folyton nyüzsgő, hatalmas New York. Ami engem igazán megfogott, az a rengeteg-rengeteg Smithsonian múzeum, ami kivétel nélkül mind ingyen látogatható. Hihetetlen mennyiségű kultúra, műkincs, és tudomány, csak be kell lépni az ajtón (és át kell esni a biztonsági vizsgálaton). Nekem legjobban amúgy a Reflecting Pool tetszett, ami a Monument és a Lincoln emlékmű között helyezkedik el. Főleg éjszaka baromi jól nézett ki, ahogy mind a két hatalmas épület visszatükröződik a víz felszínén. Itt is egy szuper hotelben foglaltunk amúgy szállást, a Hyatt House-ban, csodás kilátás volt a szobánkból a Kapitóliumra, és az egész városra. Washington előtt és után is töltöttünk időt New Yorkban, és mint első alkalommal most is tökéletesebb volt. Vagy talán még tökéletesebb, mint először. Ezúttal megnéztünk egy előadást a Broadway-n is, nem mást, mint a Harry Potter és az elátkozott gyermeket. 
Nagyon-nagyon jó előadás volt, de erről majd később egy másik posztban. És ami teljesen váratlanul ért, de mégis megtörtént: álmaim városában menyasszony lettem! Még most sem tudom elhinni, tökéletes volt minden, életem legszebb napja volt december 10! 
A Top of the Rock art hiszem örökre a legkülönlegesebb hely marad számomra a világon. Remélem, mikor legközelebb megyünk New Yorkba, már feleségként fogok ide visszatérni!
Decemberben egy, azaz egy könyvet olvastam ki, ami persze a kedvencem is lett, hiszen Suzanne Collins- Catching Fire című regényéről van szó.

Nem is húznám tovább a szót, mert ez egy jó hosszú poszt lett, viszont kicsit össze szerettem volna foglalni az óévet, hogy "tiszta lappal" induljak neki az újnak. Nagyon sok izgalmas dolog vár most ránk, összeköltözés, esküvő szervezés, maga az esküvő. Ráadásul január végén Bécsből is hazaköltözöm. Így újult erővel és inspirációval szeretnék nekivágni a blogolásnak!

Köszi, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést! Remélem tetszett nektek, ha igen iratkozzatok fel, és kövessetek is be Instagramon (@scarlettblairsblog) !

2019. március 1., péntek

Norvégia 5. rész

Sziklarajzok Altában
Az előző bejegyzésben elbúcsúztunk a Lofoten-szigetektől, és Tromsø-től. Most pedig bekanyarodunk a célegyenesbe, és megkezdjük utazásunk végső szakaszát. Én úgy indultam neki ennek a túrának, hogy két kívánságom volt. Az egyik , hogy szerettem volna megnézni az UNESCO Világörökség részeként számon tartott altai-sziklarajzok. A sziklarajzokat 1973-ban fedezték fel, teljesen véletlenül. Villamossági vezetékeket készültek ugyanis keresztül vezetni a területen, és a munkálatok során bukkantak rá a sziklába vésett rajzokra. Azóta több mint 3000 ábrát találtak, a legrégebbiek pedig mintegy 6000 évvel ez előtt készültek. Bár a sziklarajzok öt különböző helyen vannak, a közönség számára egyedül a Hjemmeluft/Jiepmaluokta területén érhető el. Itt megtekinthetjük az Alta Múzeumot is, ahol a városka kialakulásáról, valamint a sziklarajzok keletkezéséről tudhatunk meg érdekességeket. 
Egy három kilométer hosszú ösvény mentén csodálhatjuk meg a rajzokat, amik nagy része állatokat, hajókat, valamint a mindennapi élet mozzanatait mutatja be. 


A Világörökség része
Az ösvény elején a képek szép terrakotta színnel vannak kiemelve a régészek feltételezik, hogy 6000 éve is így festhettek. Az ösvény vége felé viszont már nincsenek kiemelve a rajzok, így igazi sasszemekre van szükség, hogy felfedezhessük őket, de nagyon jó szórakozás. A sziklarajzok amúgy igazán szép környezetben helyezkednek el, a tenger csupán egy karnyújtásnyira. Az ember igazán meg tudja érteni, hogy őseink miért is választották Altát lakóhelyüknek. A belépő az eddigiekhez képest nagyon olcsónak mondható, nyári időszakban (május 1- szeptember 30) felnőtteknek 120 NOK (nagyjából 5000 forint). Diákok természetesen itt is vehetnek igénybe kedvezményt, nekik 105 NOK (kb. 4500 forint). A múzeum télen is látogatható, bár nem tudom, hogy mi értelme van, hiszen itt már jócskán északon vagyunk, ahol szinte garantált a hó. Audioguide bérlésére is van lehetőség, de szerintem ez felesleges, ugyanis a jegypénztárnál ingyenes kis "könyvecskéket" lehet szerezni, angol nyelven is, amiben pontról pontra le van írva, hogy melyik állomásnál pontosan mit is lát az ember. Nem gondolom, hogy a guide ennél többet tenne hozzá. Az útvonal amúgy könnyen, gyorsan bejárható, szerintem mi egy 1-1,5 óra alatt végig értünk rajt,a úgy, hogy minden rajznál időztünk is. 
Végre láttam rénszarvasokat is!
Ha valaki ilyen nagy utat tesz meg az országban, szerintem ezt a programot semmiképp ne hagyja ki, mert egy életre szóló élmény. A sziklarajzok után aztán eldöntöttük, hogy már nincs értelme út közben valahol megszállnunk, hisz már csak egy karnyújtásnyira (236 km) volt a Nordkapp. Itt hadd meséljek el egy (most már) mókás történetet. Akkor annyira nem nevettünk. Mivel itt már nagyon hideg volt, semmiképp nem akartunk sátorban aludni, ezért az interneten megkerestük a Nordkapphoz legközelebb lévő kempinget (Nordkapp Kemping), és felhívtuk őket telefonon, hogy van-e még szabad házikó. Volt. Ez után semmi más dolgunk nem volt, mint e-mailben elküldeni a kempingnek a bankkártya adatainkat, és már kész is. Megígérték, hogy a kulcs, a recepció ajtaján egy borítékban fog várni minket. Igen, Norvégiában így működnek a dolgok. Neked eszedbe sem jut, hogy visszaélnek az adataiddal, nekik meg eszükbe sem jut, hogy bárki más elvenné onnan a kulcsot. Idáig rendben is volt minden, ellenben, mikor este kilenc körül odaértünk a kempinghez a mi borítékunk sehol nem volt. Én kaptam egy kisebb fajta hisztirohamot, mert nagyon hideg volt, ráadásul éjféltől a születésnapom, és semmi esetre sem akartam sátorban aludni. 
Fényviszonyok éjfélkor Európa legészakibb pontján
Gábor csak ekkor nézte meg az e-mailjeit, amikor is kiderült, hogy elfelejtettük megadni a háromjegyű számot a kártya hátuljáról. Írta ezt olyan öt körül. Jött a pánik, hogy most mi legyen. Próbáltunk telefonálni, de már nem vette fel, és teljesen kiborultam, hogy sátorban kell aludni, de azért még válaszoltunk az e-mailre a számmal. Közben útra keltünk a Nordkapphoz, lesz, ami lesz felkiáltással. Kicsit előre ugrok a történetben, mikor hajnali egykor visszaértünk a kempingbe ott volt a kulcs! Annyira örültünk, el sem akartuk hinni. 
Na de akkor vissza a Nordkapphoz. Pontban éjfélkor váltottuk ki a belépőt (boldog szülinapot nekem). A jegy 24 órára érvényes, és többször is vissza lehet vele menni, szóval ez egy hatalmas plusz pont. Az ára 285 NOK per fő (kb. 12 ezer forint). Mikor felértünk, még rajtunk volt a kemping-stressz (hiszen akkor még nem tudtuk, hogy lesz-e kulcs), így amikor megláttuk, hogy minden tiszta köd, és pár méternél tovább nem lehet látni, igen csak morcosak lettünk. Oké, főleg én lettem igen csak morcos. Készítettünk pár képet az emlékműnél, sétáltunk egy kört, majd bevettük magunkat a szuvenír-boltba (ami hajnali egyig van nyitva), és mindent amit az ember csak el tud képzelni be lehet szerezni.
Napfelkelte hajnali egykor
Mikor bezárt a bolt úgy voltunk vele, hogy oké irány ,,haza", hisz a köd miatt az éjféli napból úgysem látunk semmit. Aztán következett életem egyik legcsodásabb élménye, ugyanis olyan 1:12 perc körül volt a "hivatalos" napfelkelte, és egy csapásra felszállt az összes köd. Ez volt életem legszebb születésnapi ajándéka. Az Éjféli Nap a Nordkappon egyszerűen  lenyűgöző látvány, ráadásul olyan szerencsénk volt, hogy a köd miatt a legtöbb német turista hazaindult, így egész kevés ember maradt csak fent. Csodaszép volt, onnantól kezdve, hogy felszállt a köd, szépen sütött a nap, és olyan  gyönyörű volt a látvány, hogy ott sem akartuk hagyni. Amúgy a kilátó mellett még rengeteg mindent lehet itt csinálni. 
A kedvenc képem az egész útról
Csak nem hajnali egykor. Így miután kigyönyörködtük magunkat a látványban, megbeszéltük, hogy ha már amúgy is érvényes 24 órát a jegyünk, másnap még visszamegyünk. Elég különös érzés volt lefelé menni a hegyről, hiszen elértünk utazásunk célját, azt a pontot, amiért útra keltünk. És, hogy mit lehet még odafent csinálni? Van egy múzeum, ahol bemutatják a Nordkapp történetét, van egy kis kápolna, a már említett szuvenír bolt, és egy szuper 4D mozi. Sok időt el lehet itt tölteni. A Nordkapp egyébként a kontinentális Európa legészakibb pontja, magassága 307 méter a tengerszint felett.
Dupla szivárvány hajnali fél kettő körül
Az Északi-fokot 1554-ben fedezte fel egy angol felfedező Richard Chancellor. Az 1920-as évekig csak gyalog lehetett megközelíteni a kilátót, ennek ellenére több híresség is felkereste már akkoriban is. Napjainkban könnyedén megközelíthető autóval is. 1929 óta tájvédelmi terület, így aki növényeket gyűjt, és rajta kapják akár 1500 eurós bírságra is számíthat!
A Nordkapp egész évben látogatható, viszont télen (október 1- április 30) a hó és a téli időjárás viszonyok miatt csak vezetővel lehet felmenni, amit ezen a honlapon le is lehet foglalni. A Nordkapp kempingben a faház amit béreltünk nagyon szuper. Kis sarokgarnitúrával, mini konyhával. Igaz az ágy emeletes volt, de nagyon kényelmes. 
Mikor elindultunk- most már tényleg mondhatom azt- hazafelé még egy csodás látványban volt részünk. Méghozzá egy dupla szivárványban hajnalban! Szinte hihetetlen. 
Amúgy amit az egész eddigi utunk alatt hiányoltam a folyamatos rénszarvas-veszély táblák ellenére is, az az, hogy láthassam őket. Na hát innentől kezdve nem volt bennük hiány! Úgy örültem nekik, mint egy kisgyerek. A rénszarvasok nyugodtan sétálgatnak amúgy az út mentén, esetenként követik az autót egy darabon, nagyon aranyosak! A szülinapi ebédemet amúgy a Honningsvåg-ban költöttük el, a King Crab House nevű étteremben, ahol -milyen meglepő- királyrákot ebédeltünk! Isteni finom volt, omlós, édes hús. MIndenkinek ajánlom a helyet!
Hello Finnország
A Nordkapp utáni első esténket egy számi városkában Karasjokban töltöttük, ahol a születésnapomat egy igazi számi sátorban ünnepelhettem meg. Kaptam mini tortát, és gyertyákat, valamint az egyik kedvenc magyar boromat a Kristinus Borbirtok Sziget-borát. Csodálatos születésnap volt, az eddigi legszebb. A számi sátor amúgy szuper volt, Karasjokban már nem volt hideg, de estére azért lehűlt a levegő. A sátorban viszont égett a tűz, és emiatt nagyon szuper meleg volt odabent. Maga a számi kultúra is érdekes. Bár nagyjából egy Svédországnyi területen élnek a népsűrűség teljesen megoszlik Norvégia-Finnország-Svédország és Oroszország között. Soha nem alkottak önálló országot, mindig a fent említett négy ország területén éltek. A finnugor nyelvcsaládhoz tartoznak, így rokon nyelvnek számítanak számunkra. A számik az utolsó nomadizáló népcsoport Európában, ezáltal egészen az 1600-as évek végig jellemző volt rájuk a vadászó-halászó életmód. Ezt követően réntartással kezdtek el foglalkozni. 
Számi sátorban ünnepelhettem a 25. születésnapomat
Teljes véletlenségből egy számi pihenőhelyen álltunk meg egy alkalommal pihenni, és ott sikerült megkóstolnunk egy igazi ételkülönlegességet, ami amíg nem tudtam, hogy miből is készült, nagyon ízlett, aztán meg kicsit viszolyogtam tőle. De tény, hogy tényleg nagyon finom. Ez pedig nem más, mint a lefse, ami búzalisztből, tejfölből, szirupból, cukorból, és szarvasagancsból készült lepény, amit cukorral és vajjal tálalnak. Igen szarvasagancsból. Igazából olyasmi mint nálunk a palacsinta, csak kicsit édesebb, és vannak benne kemény darabok, ami kicsit furcsa. A bejegyzés elején említettem, hogy két "kikötésem" volt az úttal kapcsolatban, Alta után a másik ilyen kívánságom Rovaniemi, vagyis a lappföldi Mikulás otthona volt. 
Karasjokból aztán másnap már egyenesen Rovaniemibe vettük az irányt. A Télapó irodája nekem már régóta hatalmas álom volt. 
A Mikulás lakóhelyén
Nos, ez télen hóval, kutyaszánnal, miegymással biztos teljesen más élmény. Így sem mondom, hogy csalódott vagyok, hiszen egy egészen különleges élményben volt részem. A nyár közepén mentek a karácsonyi zenék, a manók ájuldoztak a melegtől (itt már közel 30 fok volt), és a legnagyobb előny, hogy nagyon kevesen voltak. Rajtunk kívül tényleg max 1-2 család lézengett. Másrészről: az a mérhetetlen giccs, amit itt a képünkbe tolnak az valami hihetetlen. Én azt hittem, hogy itt majd rengeteg szép, igényes karácsonyfadíszt meg szuvenírt tudok venni, ehhez képest erőfeszítésbe került valami olyant találni, ami nem volt bóvli. Kicsit kiábrándító. A posta hivatalból viszont nagyon-nagyon szép képeslapokat lehet küldeni, amik hihetetlenül gyorsan a címzett kezébe kerülnek ( mi hétfőn adtuk fel őket, pénteken már megjöttek). Felárért lehet kérni, hogy karácsonyra érkezzenek meg a lapok. Szerintem a legszebb mágneseket is itt lehetett venni, vagy még a Télapó irodájának a bejáratánál lévő szuvenír boltban is voltak értelmesebb dolgok. Szóval azt nem mondanám, hogy csalódás volt, mert nagyon hangulatos, még így nyáron is, ennek ellenére én teljesen mást vártam. A Mikulás amúgy lehet, csak mivel most volt ideje, nagyon jó fej volt, legalább 5-6 percet beszélgetett velünk, és még viccelődött is. 
A Télapó irodája
A közös kép elkészítéséért nem kell fizetni, de megvásárolni már elég drága. Több verzió közül lehet választani, mi nem kértünk több képet, elég volt egy is, meg a digitális változat. Sajnos egészen pontosan nem emlékszem, hogy mennyibe került, de biztos, hogy 25-30 euró között volt, és ez a legolcsóbb verzió. Jó lenne egyszer még télen is látni a Santa Claus Village-t, mert biztosan egy egészen más élmény lehet, de boldog vagyok, hogy eljuthattam ide. A Télapóval készült képen pedig úgy vigyorgok, mint egy jóllakott óvodás, szóval szerintem ez mindent elárul. 
A képeslapok jó árban voltak, 70 centtől kb. 3 euróig terjedő skálán, és 4 képeslap feladásáért fizettem összesen 11 eurót (ebben bent van a képeslapok ára is, vásároltam drágábbat is, olcsóbbat is). Szerintem ez egy nagyon kedves gesztus, mi a családunknak, és pár barátunknak küldtünk lapot, és mindenki nagyon örült neki. Az biztos, hogy én is hatalmasat vigyorognék, ha kapnék egy képeslapot a Télapó lakóhelyéről. Összességében mindenképp ajánlom Rovaniemi meglátogatását is, mert az ilyen örök gyerek lelkű felnőttek mint én, biztos, hogy nagyon jól fognak szórakozni, annak ellenére is, hogy mennyi a giccs, vagy, hogy nincs hó. Végezetül íme még pár kép ezekről a napokról, most már nincs sok hátra "csak" Helsinik, Tallin, Jurmala, Riga, Villnius és Varsó. 


Karasjokban ünnepeltük a születésnapomat

Európa legészakibb pontján

Alta 6000 éves sziklarajzai

Alta

Alta

Annyira cukik!

Hatalmas Toffifee-k a Nordkappon

A születésnapi ebédem

Kis cukik mindenütt

Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!

Ezt a képet is nagyon szeretem, az ott én vagyok, aki a naplemente felé fut

Nordkapp

Az első amit Finnországban láttunk *.* Bárcsak haza hozhattam volna egyet 

Csoda *.*
Alta

Az altai ösvény 

Nordkapp miután kitisztult az ég

Ez egy átlagos út Norvégiában. Tökéletes minőség, pedig ezt aztán nem kíméli a tél

Autókánk és a szivárvány

Bocsi a BMW stockfotóért

Első körben ekkora köd volt

Út a Nordkapphoz
Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés :) Ha igen, kérlek iratkozzatok fel a blogomra, és kövessetek be a Facebookon és Instagramon is! Legyen szép hetetek!