2017. augusztus 9., szerda

Július-Agusztusi wishlist

Mivel kis túlzással az InStyle lassacskán már csak negyed évente jelenik meg, ezért most egy július-augusztusi összevont kívánságlistával jöttem. Igen, tudom, hogy a júliusnak sajnos  már búcsút is intettünk, de egyszerűen eddig szinte folyton úton voltam, és nem volt időm átböngészni az újságot. Lehet, ha ezt nézzük jobb is, hogy most már szinte állandóan kéthavi lapot kapunk...

Mivel azért még mindig ezerrel tombol a nyár, és remélem, hogy szeptemberben megint csodás Vénasszonyok nyara vár ránk, ezért nyugodt szívvel tettem fel ezt a csodás nyári ruhát a listámra. Bár a sárga szín nem igazán az én színem, de ez a csíkos kis ruci azonnal rabul ejtette a szívemet. Szerintem annyira vidám és nyári, hogy már látom is magam benne, ahogy Korfun ebben sétálgatok a tengerparton! Amúgy ezt a darabot egyből le is csekkoltam a Bershka honlapján, és nagy örömömre a leárazott termékek között bukkantam rá, így 8000 forint helyett 2000-ért sikerült is beszereznem, ami azért szerintem sokkal jobban megéri. Tegnap már meg is jött, így holnap szerintem fel is avatom. Nagyon elégedett vagyok vele, mert bár az újságban amúgy citromsárgának tűnt a színe, hál istennek inkább egy ilyen nagyon halvány, inkább arany árnyalatú sárga, ami számomra sokkal jobban kombinálható, és annyira nem is áll borzasztóan mint egy citromsárga. Ebben az esetben örültem nagyon, hogy az InStyle képeken az esetek 90%-ban élénkebbek a színek, mint végül a valódi termék!

A chokereket idén nyáron a hatalmas karika fülbevalók hivatottak felváltani, bár itthon még nem annyira érzékelhető a nagy hoop earring láz, azért külföldi divatbloggerek már mind lecserélték a nyakörv-nyakláncot a hatalmas karikafülbevalókra. Amúgy szerintem ez egy olyan trend, amit a már említett nyakláncokkal ellentétben sajnos nem tud mindenki viselni. A múltkor néztem az egyik külföldi vlogger talán Zoella videóját, már nem emlékszem pontosan, és valami borzalmasan állt neki a karika fülbevaló. Nekem sem a legjobb amúgy, de ennek ellenére beszereztem ez a darabot, mert nagyon megtetszett. Nem túl nagy, nem túl nehéz, mint a legtöbb ilyen fülbevaló, szóval látok rá esélyt, hogy egy-két óránál esetleg többet is kibírjak benne. Amúgy én mindig is inkább egy feltűnő fülbevaló mellett tettem le a voksomat, mint egy choker vagy bármilyen más nyaklánc mellett, szóval ez a trend ilyen szempontból tökéletesen kedvez nekem. Pár évvel ez előtt nyáron beszereztem egy olyan igazi hatalmas nagy "R'n'b"-s aranyozott karika fülbevalót, hát az valami szerelem volt első látásra, viszont egyszerűen annyira nehéz, hogy pár óránál tovább sajnos tényleg lehetetlenség meghordani, mert annyira elkezd fájni... Remélem ezzel nagyobb szerencsém lesz...

Engem idén nyáron ez a pizsama-hatású-dolgokat-viseljünk-bátran-az-utcára-trend kilóra megvett. Ez megint egy nagyon megosztó dolog tud lenni szerintem, a legtöbb ember nem szívesen vesz fel az utcára olyan darabokat amik úgy néznek ki mint egy hálóruha, de szerintem baromi menő. Ez a short bár eredetileg  trópusi mintás, de azt nem találtam meg a neten nagyon megtetszett. Iszonyatosan kényelmes, és könnyű viselet ezeken a forró nyári napokon, és ugyan úgy megállja a helyét egy laza Balaton-parti séta alkalmával, mint ha valami csinosabb/kiöltözősebb program van betervezve az embernek, minden csak annak a kérdése, hogy mivel is párosítjuk ezt a nem hétköznapi darabot. Bár 7000 forintot azért "kicsit" sokallok egy ilyen nadrágért, de megsúgom, mára már ez is a leárazott termékek között van, és 2000 forintért lehet beszerezni, ami azért sokkal barátságosabban hangzik, mint a 7000...

Axente Gréti egyszerűen olyan gyönyörű ezen a képen, hogy muszáj volt beleszerkesztenem. Ez a csíkos Zara ruha annyira vagány! Megmondom őszintén utána kellett néznem, hogy a modell a neten most akkor hogyan is viseli ezt a ruhát, mert annyira rajta a kötő, meg a mindenféle madzag, hogy először nem tudtam felvenni igen, már beszereztem, és nem bántam meg!. Nagyon szeretem az olyan ruhákat, amikben van egy kis "csavar. Szerintem ez a ruha kifejezetten unalmas lenne, ha csak egy sima félvállas darab lenne, de ezzel a rafinált megoldással nagyon vagány szetteket lehet vele összeállítani. Amúgy a mai napig nem tudom eldönteni, hogy sötéték/fehér vagy fekete/fehér a ruha színe, de inkább kéknek mondanám szerintem. Nagy bónusz még, hogy pont a bal ujja van meghagyva, ami nekem azért jó, mert tavaly a biciklis esésem következtében a bal vállam sérült meg, és egy elég nagy felület új bőr van rajta, amit annyira nem szeretek kitenni a tűző napnak, és ez a ruha pont ott takarja el. Külön öröm, hogy mire összeállítottam a kívánságlistámat, már ez a ruha is le volt árazva, így 8000 forint helyett ezt is 2000-ért szerezhettem be, ami azért sokkal jobban hangzik!

Bár ez a palazzo nadrág is vagány, eredetileg nem őt néztem ki, de sajnos az a darab már sem a boltokban, sem online nem fellelhető, így ő került be a kívánságlistámba. Ez a nadrág is egy  olyan darab, mint a rövidnaci, elég pizsama-szerű hatást kelt, így szerelem volt első látásra. Palazzo nadrágot viszont tényleg nem hordhat sajnos akár ki, hiszen mivel a nadrág nagyon hosszú, ezért a magas, hosszú lábú lányok tudják igazán bátran viselni. Az ilyen nadrágok nyáron is kellemes viseletek tudnak lenni, hiszen nagyon könnyű, lehelet vékony anyagból készültek, ami nem olvad rá az emberre a negyven fokban sem, este pedig kész főnyeremény, hiszen azért éjszaka még a legnagyobb kánikulában is lehűl valamennyire a levegő. Ezt a szettet így ahogy megszerkesztettem képes lennék elfogadni, szerintem annyira menő ezzel a babakék magassarkúval, és a bohém felsővel. Ha nektek is tetszenek a palazzo nadrágok, és szeretnétek beszerezni egyet, én azt javaslom, mindenképp magassarkúval vegyétek fel, még ha magasabbak is vagytok, mert iszonyatosan megnyújtja így a lábakat, ami nagyon szexi! Egy lapos cipővel kicsit slampos hatást kelthet! 

Nektek melyik darab tetszik a legjobban a felsoroltak közül? Remélem tetszett a bejegyzés! Legyen csodás hetetek! Kérlek iratkozzatok fel a blogomra, és kövessetek be a többi közösségi médiás felületemen is, ha van kedvetek: Facebook, Instagram, Snapchat (lilla.samson)! Ja igen, és amíg el nem felejtem, ezt értem R'n'B-s fülbevaló alatt. Volt egy időszak, mikor minden ilyen klipben ilyen fülbevalót hordtak a csajok, vagy nem? Nekem baromira tetszik minden esetre :D 



2017. augusztus 4., péntek

Milánó 2017

Idén nyáron szerettem volna valami különlegeset csinálni a születésnapom alkalmából, így a barátnőimmel, és a barátommal úgy döntöttünk, hogy felkerekedünk, és egy egynapos kirándulás keretében bejárjuk Milánót. Én ezt megelőzően már háromszor is jártam a városban, így mondhatni, hogy aránylag jól kiismerem magam. Aki követi a Facebookon az Utazómajmot, biztos számtalanszor találkozott már ilyen egy napos ajánlattal. Nos azt kell mondjam, ha az ember tényleg csak a nevezetességekre megy, nem szeretne vásárolni, csak úgy császkálni az utcákon, vagy nyugiban leülni meginni egy Aperolt, vagy épp megenni egy pizzát, akkor egy nap Milánóra teljes mértékben elég. Ha viszont kicsit át szeretné érezni az olasz nagyváros hangulatát, és nem csak végigrohanni mindenen, akkor érdemes két-három napot eltölteni Milánóban. A járat korán, hat óra körül indul a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről, és alig 1 óra 20 perc alatt már meg is érkezik Milánó Malpensa állomásra. Ha az ember csak egy napra utazik, nem kell bajlódnia a csomagfelvétellel, máris indulhat megkeresni a reptéri transzfert. Mi eddig minden alkalommal a Malpensa Expresszt választottuk. Ugyan ez némiképp drágább, mint ha a buszos megoldást választanánk, de gyorsabb, hiszen egy vonatnak nem kell ácsorognia az erős olasz forgalomban, csak egyenesen bevisz a városba. Ha a városközpontban szeretnél kilyukadni akkor a Milano- Cadorna állomáson kell leszállnod, és nem a becsapós Milano- Centralen, mert az előbbi a városközpont. Vagyis onnan 10 perc sétára. A vonatok fél óránként közlekednek, és a jegyet elővételben meg lehet venni a visszafele útra is, de csak ha tudod, hogy melyik nap érkezel vissza. Ha retúr jegyet vásárolsz az 20 euró, egy útra 14. A vonatút a városig nagyjából 40-50 percet vesz igénybe. 

Mi vettünk tömegközlekedés jegyet is, de nem lett volna annyira létszükséglet, hiszen szinte minden megközelíthető egy pár perces sétával. A vasútállomásról gyalog indultunk meg a központ felé. Első állomásunk a Castello Sfozresco volt. A kastély a 15. században épült, és a milánói hercegek rezidenciájaként szolgált. A vár mögött hatalmas park is található, ahol kellemesen el lehet ücsörögni, sétálgatni, ha van rá az embernek ideje. Külön érdekesség, hogy egy Petőfi Sándorról elkeresztelt sétány is helyett kapott a hatalmas létesítményben. Ezen a reptérre való visszaindulás előtt végig sétáltunk, így most már elmondhatjuk: ez is megvolt. Ha több napot tölt az ember Milánóban érdemes a várra több időt is szánni, nem csak kívülről megcsodálni, plusz a parkban sétálgatni, hiszen a létesítmény több múzeumnak is otthont ad. Plusz egy kis tipp: a várban ingyenesen használható WC is van, ami annak ellenére, hogy díjmentes nagyon tiszta, és kulturált, tehát nyugodtan igénybe lehet venni. A mi egyik első utunk is a mellékhelyiségbe vezetett! A vártól egyenes út vezet a Dóm  térre, ami nem meglepő módon Milánó legnagyobb látványossága. Ahányszor a városban járok, ez a csodás építmény minden egyes alkalommal ugyan úgy lenyűgöz. Egyszerűen annyira felfoghatatlan számomra, és nem csak a milánói dómmal kapcsolatban, hanem az összes régi épülettel,  hogyan voltak képesek az akkori korok emberei ilyen építészeti remekeket létrehozni, a mai modern technika nélkül? 

Ugyan én az indulás előtti napokban rákerestem, hogy lehet-e jegyet venni a Dómba/dóm tetejére az interneten keresztül is, de nem találtam rá lehetőséget, amit kicsit furának találtam. Ha az ember Milánóban van szerintem egyetlen egy program van, ami tényleg kihagyhatatlan, mégpedig felkapaszkodni a Dóm tetejére. Nem csak a csodálatos kilátás miatt, ami az egész városra nyílik, hanem mert egyszerűen fantasztikus érzés ennek a hatalmas építménynek a tetején sétálni. Közelről megcsodálhatjuk a csipkézett tornyokat, a rengeteg vízköpőt, és annyit sétálgathatunk a tetőn, amennyit nem szégyellünk. És persze nem utolsó sorban a kilátás is lenyűgöző. Utolsó látogatásunk óta kicsit megváltozott a rendszer, ugyanis akkor egy a Dóm bal oldalán lévő kis bódéból lehetett jegyet venni, megközelítőleg három perc alatt. Most viszont az egész átkerült az úgynevezett Dóm shop-ba, ahol már reggel tízkor az épület előtt kígyózott a sor vége, ami mondjuk elég hamar ment, de csak ekkor jött a meglepetés. Az első sorbaállás azért volt, hogy kapjunk egy sorszámot, hogy még egyszer sorban állhassunk. Jól ki van ez találva, hisz, mikor mi heten megkaptunk a sorszámunkat még 142-en voltak előttünk, és mondanom sem kell iszonyatosan lassan haladt a művelet. Megkérdeztük, legalább egy óra míg sorra kerülünk. Az egy óra alatt az ember nézelődik a shopban a cukibbnál-cukibb, de értelmetlenebbnél-értelmetlenebb dolgok között, és kényszert érez, hogy vigyen valamit az agyonárazott termékek közül szuvenírnek, mert miért ne? Hál istennek a barátom leleményes volt, és megkérdezte az információs pultban a hölgyet, hogy valahogy nem lenne-e lehetséges online megvásárolni a jegyet. De lehetséges volt. Persze még véletlenül sem a Dóm hivatalos honlapján, ahol én keresgéltem napokig, hanem egy Tiqets nevű honlapon. Ha valaki fel szeretni menni a Dóm tetejére, vagy akár csak magába a Dómba, mindenképp azt ajánlom, hogy vegye meg előre a jegyet, mert borzalmasan sokat kell várakozni, és ha csak egy napra megy az ember máris rengeteg értékes órát/percet elveszteget a sorbanállásal, hiszen ha megvan a jegy, az nem azt jelenti, hogy egyből mehetsz is be a Dómba, hanem még ott is sorba kell állnod legalább fél órát. A tűző napon. 

Két lehetőség van feljutni az épület tetejére, vagy lépcsővel, vagy lifttel. Ha az előbbit választja az ember, az 13 euró, de ebben benne van a Dómba való bejutás, az alsó ásatási részhez, plusz a Dóm Múzeumba is, ami aznap mikor mi mentünk, amúgy nem volt nyitva, de visszamehettünk volna másnap is, ugyanis nem muszáj egyszerre felhasználni a jegyeket. A liftes verzió 16 euró, de szerintem egyáltalán nem gáz a lépcsőzés, legalábbis a bécsi Stephansdom Südturmjában való eljutáshoz képest még "chillesnek" is mondanám. Belehalni legalábbis senki nem fog. Annyira kellemetlenül nem is szűk, mint a másik említett templomba a feljáró, és nem is olyan rengeteg lépcsőfok. Fent aztán bárhol megpihenhet az ember, és rengeteg képet lehet készíteni minden egyes irányból, szögből. Nekem az tetszik az egészben a legjobban, hogy Milánónak is van egy modern, felhőkarcolós része, amire a Dóm- teraszról tökéletes kilátás nyílik. Nagyon szeretem, amikor egy városban ilyen szépen megfér egymás mellett a régi és az új. Mikor fent van az ember, és gyönyörködik a kilátásban kicsit olyan érzése van, mintha a tornyok tetején ácsorgó szobrok felügyelnék a város hétköznapjait. Mintha őrködnének az emberek felett. Nagyon szép. Annyi viszont szent, hogy 30 fok felett nem egy leányálom a Dóm tetején császkálni. A márvány iszonyatos erővel ontja magából a forróságot, és ha hozzávesszük azt is, hogy az ember előtte még megmászott jó pár lépcsőfokot is, hamar ki lehet fogyni a szuszból. Ez amúgy összességében az egész városnézésre igaz. Én egy tipikusan olyan ember vagyok, aki imádja a meleget, és nem zavarja a 40 fok sem, viszont Milánóban eddig mind a négy alkalommal olyan rekkenő hőség volt, hogy jövőre a családommal biztos, hogy tavasszal, vagy ősszel fogunk visszamenni, mert ha az ember csak egy napra megy, nagyon sokat ki tud venni a lelkesedéséből, hogy folyamatosan folyik a szeme között a víz, plusz iszonyatosan megterhelő is a szervezetnek. 

A Dóm után egy olyan program következett, ami nekünk eddig minden alkalommal kimaradt, bár igazából nem tudom, hogy miért. A Galleria Vittorio Emanuele II.- ben kapott helyett egy Aperol Terazze nevezetű hely, ami a híres-nevezetes olasz italkülönlegességre az Aperolra szakosodott. Nem mondom, hogy olcsó mulatság, hiszen a 15 fajta Aperol közül mindegyik 9 euróba kerül, de ha azt veszi az ember, hogy ez egy olyan hely, ahol tényleg csak ezzel foglalkoznak, plusz Milánó amúgy sem az olcsóságáról híres város, valamint a reptéren 13 euró egy pohár ilyen ital, akkor szerintem annyira már nem is gáz. A látvány pedig ismételten megint csak felülmúlhatatlan, hiszen éppen a Dómra lát rá az ember. Amúgy a személyzet hihetetlenül kedves, poénkodnak, nem éreztetik azt az emberrel, hogy turisták ide aztán be nem jöhetnek, pedig azért elég posh egy hely. Mialatt ott voltunk egy lány folyamatosan kis snakcekkel mászkált fel-alá, amiből annyit lehetett venni, amennyit szerettél, de nem lett külön felszámítva, mert alapból jár minden rendelés mellé. A hely ugyan folyamatosan tele volt, de nem kaptunk bosszankodó pillantásokat, hogy 3 perccel az italunk elfogyasztása után még ott voltunk, és fényképeket csináltunk. Sőt, akkor sem, amikor a végén mind a heten külön akartunk fizetni, mindenki máshogy (kártya, vagy nagy címletű pénz), hanem a pincér srác együtt nevetgélt velünk, és poénos megjegyzéseket tett, ami szerintem sok pluszt hozzáad egy hely megítéléséhez. Innen még gyorsan beugrottunk magába a Galleria Vittorio Emanuele II.-be képeket csinálni, de a sarkunkon háromszor körbefordulni nem jutott időnk, mert az étterem ahol ebédelni szerettünk volna jó olasz szokáshoz híven háromkor kszült sziesztára, így csipkednünk kellett magunkat. 

Ha már Olaszország akkor ugye pizza. Szerintem itthon kevésbé közismert tény, hogy egy igazán jó olasz étteremben, ahol tészta van, ott nem árulnak pizzát, ahol pizza, ott nem árulnak tésztát és fordítva. Valamint pizzát is csak olyan helyen érdemes (szerintem) enni, ahol két fajtánál (Marinara és Margaritha) nem árulnak többet, mert az ilyen helyeken biztos, hogy igazi olasz pizzát kap az ember, ami semmivel össze nem hasonlítható. Már többször írtam, hogy mielőtt elutazunk valahova, mindig tájékozódunk a TripAdvisoron étkezés ügyileg, mit ajánl a többi turista, mit nem, stb. Így esett a választásunk a Piz. nevű helyre, ami a fent említett kritériumoknak egy az egyben megfelelt, és mit ne mondjak, csöppet sem távoztunk csalódottan, sőt! Mikor odaértünk, még javában csúcsidő volt, és hetünket nem tudtak leültetni, így várnunk kellett, de tényleg csak maximum 1-2 percet. Ezt úgy kompenzálták, hogy mindannyian kaptunk egy-egy pohár proseccot, ami a nagy hőségben jól is esett, ugyanis jéghideg volt ,és nagyon finom. Tényleg nem kellett sokat várnunk, maximum pár percet, és már helyet is kaptunk, persze a csúcs miatt csak két külön asztalhoz tudtak minket leültetni, de túl tudtuk élni a dolgot, úgy értem, egyáltalán nem volt gond vagy ilyesmi. Az étlap természetesen csak és kizárólag olaszul volt, két fajta pizzával, és pár desszerttel, valamint borokkal, meg alkoholmentes italokkal. Én itthon is, meg bárhol mindig Margaritha pizzát eszek, így most is arra esett a választásom. Szerintem a kép mindent elmond. Azt, hogy mind a 10 ujjamat megnyaltam utána, enyhe kifejezés! Volt olyan finom, mint a méltán híres nápolyi Da Michele pizzéria, az olasz pizza fellegvára. Szóval ha valaki Milánóban jár, és egy igazán finom pizzát szeretne enni, teljes szívemből ajánlom neki ezt a helyet, ugyanis nem véletlenül a 17. legjobb étterem egész Milánóban a TripAdvisor felhasználók értékelései alapján!

Ebéd után kicsit mindenki megtümmedt azért, így következő, állomásunk a Navigli negyed volt. Milánó ezen városrésze az éjszakai élet központja, tele éttermekkel, bárokkal stb. És mindez a folyó partján. Ha valaki több napot tölt a városban, és egyik este a Navigli-ben szeretne vacsorázni, majd szórakozni mindenképpen készüljön szúnyogriasztó-srpayvel ugyanis én az első látogatásunk alkalmával másnapra úgy néztem ki, mint aki a világ legdurvább bárányhimlőjével küzd, és nem mellesleg rendesen fájt is, mert az egész lábam szára egy nagy egybefüggő szúnyogcsípés volt. Ennek ellenére, nekem ez az egyik kedvenc részem a városban, hiszen nagyon hangulatos a rengeteg tipik kockás terítős olasz étterem, a kis grissinis-köcsöggel a folyóparton. Nem mellesleg itt található Milánó legjobb fagyizója, amit a világért ki nem hagytunk volna a LatteNeve. Az olasz fagyi szerintem már önmagában egy fogalom, mint az olasz pizza, vagy az olasz tészta. Bár nincsenek ilyen beállítottságaim, de a fagyizó egy vegán fagyizó ráadásul, szóval tényleg bárki tud magának legalább egy gombócnyi fagyit találni. A kínálat mondanom sem kell hatalmas, viszont plusz pirospont, hogy minden egyes ízt meg lehet kóstolni, ami azét nagyban megkönnyíti a döntést. Én imádok mindent ami bazsalikomos, így a bazsalikom-lime valamint a málna ízek mellett döntöttem, és esküszöm, ilyen finom fagyit még életemben nem ettem. A barátom pedig a 70%-os csokit választotta, ami szintén baromi finom volt. Amúgy négy fajta csokifagyi közül lehetett választani, 70, 90%-os étcsoki, tejcsoki, és a negyedikre sajnos nem emlékszem, de tutifix, hogy volt még egy. 

A Navigliben való csavargás után úgy döntöttünk, hogy egy óra szabadfoglalkozást még beiktatunk a nap végére, mert mi be szerettünk volna menni pár boltba, a többiek pedig szuveníreket vásárolni, ami nekünk már tucatszámra van itthon, szóval különváltlak útjaink. Összességében egy csodálatos napot töltöttünk Milánóban, mindenki nagyon jól érezte magát, viszont a hazainduláskor több mint két órát késett a gépünk, ami összességében nem sok, de ha azt vesszük, hogy az út maga csak 1 óra 20 perc lett volna akkor már igen, ha pedig azt, hogy mindannyian hajnali háromkor keltünk, akkor pedig már borzasztóan sok. Jövőre mindenképp meg szeretnénk ismételni a kirándulást, de akkor vagy ott alszunk, vagy pedig egy másik várost fogunk felkeresni. Viszont az egyik legfontosabb tipp, amit ajánlani tudok, ha csak egy napra utaztok, semmiképp ne nyáron a legnagyobb melegek idején, főleg, ha alapból sem bírjátok olyan jól a meleget, mert egész nap talpon lenni és a várost róni, úgy, hogy reggeli is este is egy repülőút vár az emberre, nagyon fárasztó! És akkor íme még egy két kép a csodás kirándulásból!

Ugye, hogy olyan, mintha őrködnének? 

Régi és új, tökéletes összhangja

Gallerie Vittorio Emanuele II. 

 
Squad


Ez az egyik kedvenc képemaz egész útról

Regcsi <3

Best lakótárs ever :D 


Ha tetszett a poszt, kérlek iratkozz fel a blogomra, és kövess be a többi közösségi média felületen is Facebook, Instagram, Snapchat (lilla.samson)! További kellemes napot nektek! 



2017. július 13., csütörtök

Vitorlás Bisztró- Étterem ajánló

Mivel elég sokat járunk a szerelmemmel étterembe, és nyáron a Balatonparton szívese próbálunk ki új helyeket, ezért úgy gondoltam létre hozok egy új rovatot, mégpedig az Étterem ajánlót. Mint már több posztban is említettem, minden éven beszerezzük a Magyar Konyha júniusi számához csatolt kisokost, ami idén így néz ki: 

360 hely nem csak ínyenceknek. Azt kell, hogy mondjam, az évek folyamán már aránylag sok éttermet sikerült kipróbálnunk a könyvecskéből, és eddig még talán egy sem volt olyan, ami csalódást okozott volna. 

A hozzánk legközelebb fekvő balatoni város Keszthely, aminek a strandját én soha nem szerettem igazán, szerintem ahhoz képest, hogy mennyire futtatva van, nem igazán jó. A víz nem tiszta, és minden egyes alkalommal, mikor ott vagyunk valakinek szétvágja a talpát egy kagyló. De mindenféle túlzás nélkül, mélyen fel tudja vágni a lábat. Így már pár éve nem is erőltetjük a keszthelyi strandot, inkább elmegyünk Györökre, ahonnan csodás kilátás nyílik a Badacsonyra, és a víz is sokkal jobb minőségű, bár az tény, hogy eléggé mély már a parttól pár méterre is.  A hétvégén megrendezésre került a Keszthely Fest, borfesztivállal egybekötött koncert sorozat, kis gasztro-bódék, szóval csak a szokásos nyári habzsi-dőzsi. Amúgy Szakonyi Milán koncerten szerettünk volna részt venni, de a rossz idő miatt (két szem eső) elmaradt, ami miatt meglehetősen csalódottak voltunk, ugyanis az elmúlt fél évben, körülbelül ez volt a negyedik koncertje amiről lecsúsztunk. Mivel a különböző bódékban csak a szokásos "fesztivál-kaját" lehetett kapni, ezért úgy döntöttünk elő kapjuk régi barátunkat a kiskönyvet, és megnézzük mit is ajánl Keszthelyen. Valójában először a Stampedli-be szerettünk volna menni, de az vasárnaponként nem tart nyitva, így kötöttünk ki a Vitorlás Bisztró-ban, és cseppet sem voltunk csalódottak.

Az étteremből bisztróból ilyen szép kilátás nyílik a Balatonra, ha az ember a teraszon ül le. Mi sajnos nem tudtunk ott helyet foglalni, de csak azért mert eléggé rossz idő kerekedett, széllel, esővel, szóval inkább a fedett részt választottuk. A pincére rögtön kedvesen és mosolyogva fogadtak minket, pedig már vasárnap este 20 óra volt, szóval akár faarcot vagy pofákat is vághattak volna jó magyar szokás szerint. Viszont nem tették, sőt tényleg baromi kedvesek voltak. Az étlapot átfutva a tipikus strandkajákkal (lángos, "balatoni" hekk) nem találkozhatunk, viszont annál inkább értelmes, és friss alapanyagokból előállított, már a nevében is ínycsiklandozó ételekkel. Semmi nincs túlgondolva, mindenki talál magának valami kedvére valót a finnyás kisgyerekektől kezdve a az ínyencebb vendégekig. Az árak pedig teljesen barátiak, egy balatoni büféhez mérten is, meg ahhoz is, hogy mennyire tartalmas ételt kapunk cserébe. Egyetlen negatívumnak talán azt tudnám felhozni, hogy a bisztrónak nincs külön weblapja, és a facebookra feltöltött étlapot kinagyítva lehetetlen elolvasni, hogy milyen ételek közül is választhatunk, ha netán előzőleg tájékozódni akarunk.
Mivel négyen voltunk nagy tanakodásba kezdtünk, hogy mit is válasszon ugyanis mindenki talált több ételt is, ami kedvére való lett volna. A barátom végül egy szuvidált csirkemelles saláta mellett döntött, a nagyobbik unokatestvérem és én fish & chipset választottunk, az ő barátja, és a kisebbik unokatesóm pedig eperkrémlevest. Az ételek hamar elkészültek, és mindegyik ínycsikalndozóvolt, és nem mellesleg ízlésesen tálalva!
Saláta friss zöldségekből, kaukkfűvel, rozmaringgal, szuvidált csirkemellel

Fish & Chips
Sajnos a két levesről nem csináltam képet, de az is ugyan ilyen guszta volt! Én imádom az eperkrémlevest, szóval szinte mindenhol megkóstolom, ahol rajta van az étlapon, de most csak unokatesóméból csentem pár kanállal, és isteni finom volt! Az én fish & chipsemet házi remulád mártással szolgálták fel, ami szintén nagyon-nagyon finom volt. A hasábburgonya nem a szörnyű zsírtol olajtól tocsogó változat volt, amit általában a stradbüfékben felszolgálnak, hanem aranyló, ropogós, és friss. A halfalatákák is nagyon ízletesek voltak, talán annyit tudnék "felróni", hogy legalább még két darabot elbírt volna az adag, bár nem maradtam éhes vagy ilyesmi. A barátom is nagyon meg volt elégedve a salátájával, így mindannyian teli hassal és jókedvűen távoztunk az étteremből!

Összességében mindenkinek, aki Keszthelyen tervezi a nyaralását, vagy csak arra jár, vagy csak kedvet kapott hozzá nagyon ajánlom a Vitorlás Bisztrót, hiszen tényleg igazi élmény betérni. Nem csak extra kedves a kiszolgálás, hanem az ételek is nagyon finomak! Ha minden strandbüfé ilyen lenne a Balaton parton az valami csodás lenne!

Kiszolgálás: 5/5
Atmoszféra: 5/5
Ár/érték arány: 5/5
Összességében: 5/5

Remélem tetszett a bejegyzés, a jövőben több ilyent is fogok hozni! Kérlek, ha van kedved iratkozz fel a blogomra, és nyugodtan kövess be Facebookon, Instagramon vagy akár Snapchaten (lilla.samson) is!



2017. július 10., hétfő

Júniusi haul

Végre-valahára túl vagyok eddigi életem pár legstresszesebb hetén, így most már én is megérdemelten töltöm a nyári szünetemet, amit már alig bírtam kivárni. A június úgy repült el számomra, mintha egyetlen perc lett volna az egész. Tisztán emlékszem, hogy "két napja" még azon rettegtem, hogy életemben először bármelyik szerettem nélkül kell repülnöm, most pedig már az első júliusi héten is túl vagyunk. Hamarosan indulunk Milánóban 9 nap , és jövő héten hétfőn életem első orosz-óráján is részt veszek. Említtettem már valaha, hogy mennyire nagyon-nagyon imádom a nyarat? Szerintem még soha... Az első júliusi bejegyzésem pedig nem más, mint a szerzeményeim bemutatása. Mivel a szabadidőm jóformán a nullával volt egyenlő egész júniusban, ezért hál' istennek nem volt sok időm boltozni. Így sok mindent nem is vettem, amit mégis azt jóformán mindent úgy rendeltem. Persze szokás szerint nem tudtam ellen állni, hogy a kívánságlistámon szereplő minden egyes darabot beszerezzem, de hát ez van. Akkor lássuk is. 

Júniusban három hétig nem tudtam hazamenni, és mikor végre-valahára sikerült, ez várt otthon. Szerintem nem kell bemutatnom az érzést, amikor izgatottan várod, hogy hívjon a futár, hogy megérkezett a csomagod. Kinek a könyvekkel van ilyen tapasztalata, kinek ruhákkal, kinek mindkettővel, de az érzés mindenkinek ismerős. Így extrán boldog voltam, mikor olyan hosszú idő után nem csak a szeretteimet ölelhettem meg, hanem a csomagokat is készhez kaptam. A Magyar Konyha júniusi számát minden évben nagyon várjuk, ugyanis ehhez csatolják a balatoni éttermek kisokosukat, ami hű társunk az egész év folyamán- hisz most már egyre több étterem tart nyitva nem csak szezonálisan, hanem egész évben. Sok remek éttermet fedeztünk már fel általa, épp ezért mindig nagyon izgatottan várjuk, hogy megjelenjen az aktuális kiadása, amibe én aztán becsületesen másolgatom át előző évről a jegyzeteimet. A Stradivarius-os csomagot pedig különösen izgatottan vártam, hiszen hosszú ideje szerintem az egyik legszebb pár cipőmet sikerült beszereznem. Valamint egy hónap sem telhet el úgy, hogy anya ne lepne meg valami kis aprósággal. Így a H&M-es zacskót neki köszönhetem. 

Bár nagyon nem szeretek színes dolgokat hordani, a nyár mégis csak nyár, és nem lehet az ember mindig feketében, vagy szürkében. A legtöbbször ezért egy színes kiegészítőt szoktam választani-cipőt, táskát, vagy valami feltűnő fülbevalót-, ami feldobja az outfitemet. Tavaly nyáron beszereztem egy extra-színes Coach táskát, amit egyszerűen imádok, de a hétköznapokban annyira nem akarom használni, mert azért mégis csak egy designer darab, amit nem szeretnék mondjuk egy fesztivál porába magammal vinni. Mikor ezt a rózsaszín cukiságokt megláttam az InStyle-ban tudtam, hogy ő lesz idén nyáron a legjobb barátom, így már ment is a bevásárló kocsiba. A neten és az újságban a kép nem adta vissza- sőt ez a kép sem-, hogy milyen színe is van valójában ennek a táskának. Rikító. Neonpink. Igen. Nekem nagyon tetszik amúgy, mát alig várom, hogy igazi csokibarnán egy fehér ruhával párosítva rohangáljak benne, mert a lebarnult bőrhöz szerintem extra-jól fog majd mutatni! 

És íme a szerelmem, ez a szatén szandál. Már alig várom, hogy egy outfitet fotózhassak vele, ugyanis valami eszméletlenül meseszép. Eddig ugyan még csak a próba erejéig volt a lábamon, de aránylag kényelmesnek tűnik a vastag tömbsarka miatt ami idén nyáron szintén elképesztően menő, sőt már a télen is az volt. Mivel az egész szandál szatén, még a sarka is, ezért nagyon óvatosan kell majd hordanom, hiszen ha megsérül, még a cipős-bácsi barátom sem tudja majd megcsinálni. Nagyon vidám, nyári színei vannak, így egy egyszínű otufitet ezzel a szandállal is tökéletesen fel fogok majd tudni dobni. Amúgy a doboz, amiben érkezett, baromi igényes volt, meg is lepődtem, ugyanis sokszor szoktam online inditexből rendelni, viszont eddig a Stradivarius volt a legminőségibb az összes közül. A termékek szép selyempapírba voltak becsomagolva, ami egy aranyos Stradivarius-emblémával violinkulcs volt leragasztva. Nekem nagyon tetszett, a Mangos vagy Zarás cuccokat ugyanis csak beleszórják egy műanyag zacskóba, pont, mint amikor a kínai áruházakból rendelsz valamit...

Azt hiszem, ez a kép elég egyértelművé teszi, mit jelent az, amikor azt mondtam, hogy nem szeretek színeket hordani. Ebből a topból először csak a feketét szereztem be, de azt annyit hordtam, hogy mikor megláttam a leárazások kezdetekor, hogy mindegyik szín le van árazva rögtön be is szereztem a szürkét és a nude-ot is. Még egy fehéret szerettem volna, de az már sajnos csak XL-ben volt, ami azért valljuk be, nekem kicsit nagy lenne. Eszméletlen kényelmes viselet, és nagyon tetszik, hogy ugyan rövidebb a szabása, de nem kell benne direkt mutogatnod a hasadat, még akkor sem, ha nem egy magas-derekú nadrágot veszel fel hozzá. Nekem valamiért amúgy teljesen a '90-es évek hangulatát idézik. Nem szoktam nyáron igazán spagettipántos dolgokat hordani, de ezek a topok szerintem a legjobb barátaim lesznek a meleg napokon. És persze honnan máshonnan szereztem volna be őket, mint a kedvenc boltomból, a BikBok-ból? Lassan már a 3/4 ruhatáram onnan van ...

Idén nyáron reneszánszát éli az apró kockás minta, nekem már tavaly nyáron volt egy ilyen nadrágom pont olyan, mint amiben Miley Cyrus lépett fel Ariana Grande manchesteri jótékonysági koncertjén, és le sem lehetett rólam vakarni, annyira szerettem. Még most is imádom persze. Anya ezzel a ruhával lepett meg pár hete, és nagyon örültem neki. Bár mikor a képet elküldte nem látszott, hogy ennyire rövid, de annyira azért még nem vagyok öreg, hogy ne férjen bele. A mintája és a szabása is amúgy telitalálat, hiszen a másik hatalmas trend a vállak szabadon hagyása a dekoltázs helyett. Nekem ez a megoldás amúgy milliószor jobban szerettem. Egyébként sem vagyok egy olyan típusú lány, aki szereti kipakolni a mellét, főleg nem premier plánba, mert szerintem nagyon közönséges tud lenni, de egy szépen megvillantott váll ellenben iszonyatosan szexi, főleg, ha még formásra is van edzve. A legjobban ebben a ruhában talán a puffos kis ujja tetszik, olyan bájos, kislányos hangulatot kölcsönöz az egésznek. 



Ezzel a ruhával egyenlőre nem tudom, hogy barátok leszünk-e. A neten, mikor betettem a kosárba, nagyon tetszett, és igazából tetszeni most is tetszik, de egy kicsit valahogy másra számítottam. A virágok ugyan szépen meg vannak rajta csinálva, és ez most nem is olyan rövid, hogy szó szerint kilóg belőle mindenem, de az anyaga valahogy nem győzött meg. Igaz nyári-ruhának tűnik, de biztos, hogy ha ezt most felvenném, rámolvadna. Egy hűvösebb este viszont fáznék benne. Ezek a hatalmas hímzett dolgok nekem nagyon tetszenek, szépen fel tudnak dobni egy már-már unalomig ismert fazont, és ha mondjuk egy fehér pólót alá veszek a ruhának még baromi vagány is. Régebb óta vagyok rendszeres vásárlója a Choies web áruháznak, és meg kell, hogy mondjam az utóbbi időben sajnos eléggé leadták a szintet. Pár éve még tényleg jó minőségű cuccokat lehetett tőlük beszerezni, alacsony áron, most viszont egyre gagyibb a ruhák minősége, vagy ha esetleg nem a minőséggel van baj, akkor annyira el van méretezve, hogy hordhatatlan. Még a télen megrendeltem ugyan ennek a ruhának a sima fekete változatát. S-es méretben, mint mindig. Na már most, olyan rövid lett, hogy maximum felsőnek tudnám hordani, ha akarnám, viszont mellben annyira nagy, hogy én nem tudom ez milyen gnóm testalkatú lányra lenne jó. Az egész melltartóm kilógott belőle, viszont a fenekem alá még erőszakkal sem tudtam lerángatni. Szerintem egy utolsó esélyt még adok a honlapnak, és ha akkor is valami gaggyert kapok, akkor fájdalmas búcsút veszünk egymástól...

Ez a felső, mint már a wishlist-bejegyzésemben is említettem akkor szerelem volt első látásra, mikor először megláttam a bolt kirakatában. Aztán sokáig dilemmáztam, hogy most akkor megvegyem, ne vegyem, de persze a szívem megint csak legyőzte az agyamat, és végül rászántam magam a felkutatására. Az egyik leghasznosabb funkciónak az inditex-üzletek honlapján azt tartom, hogy meg lehet nézni, melyik boltban van egy-egy darab készleten a közeledben, így útra is keltem a jelzett boltba, ahol persze váltig állították, hogy náluk ilyen felső márpedig nincs. Mindegy. Ha már egyszer eldöntöttem, hogy megveszem, megrendelem. Persze csodás lett volna, ha van készleten, és ne adj isten meg tudom próbálni, így ugyanis otthon derült ki, hogy míg a modellen akin bemutatták tökéletesen áll negatívba hajló mellekkel nekem bizony meg kell küzdenem azért, hogy fel tudjam úgy venni, hogy nem lógjon ki belőle az egész melltartóm, de szó szerint. Ráadásul egyedül fel sem tudom venni, mert iszonyatosan macerás a két kötővel, átfűzni itt, befűzni ott, szóval ez nem egy gyorsan le-fel kapható ruhadarab, az biztos. Egyenlőre olyan átmeneti megoldást találtunk ki, hogy anya belülről egy biztosítótűvel összekapcsolja nekem, és így legalább nem kell folyamatosan arra figyelnem, hogy fölfelé húzogassam. Ennek ellenére továbbra is nagyon tetszik, remek az anyaga, csodás a színe, csak jó lett volna, ha tudom, hogy elég egyel kisebb is...

Egy másik izgalmas darab a listámról ez a H&M papucs. Tavaly már beszereztem egy hasonló fazont, annyi különbséggel, hogy annak a sarka nagyon pici volt, éppen csak valami. Ennek viszont tényleg igazán magas sarkai vannak, de mivel jó vastag, tömb alakúak, elől pedig platformos ezért meglepően kényelmes viselet. Nyilván egy egész napos városnéző túrához nem ezt venném fel, de a városban rohangálni, vagy egy esti koktélozásra a barátnőkkel teljesen tökéletes viselet. Amúgy kis extra tipp, ha esetleg ti is kétlaki életet éltek. A H&M itthon, Magyarországon sokszor jelentősen olcsóbb, mint kint Ausztriában. Ez a cipő például ottkint 30 euró (kb. 10 ezer forint volt) míg itthon 6900 forint. Szerintem azért ez már egy jelentős árkülönbség. Ez a halvány-pink szín amúgy mostanában hatalmas kedvencem, mert a többi általam hordott színnel (...) nagyon jól kombinálható, főleg a szürke, fehér, ezek szerintem baromi jól néznek ki vele, és olyan igazi frissítő, nyári, tengerparti szín. Vagy nektek nem ez jut róla eszetekbe? Azóta mióta beszereztem már többször volt amúgy rajtam, és tényleg teljesen az elvárásaimnak megfelelő kényelmi szinttel rendelkezik (hű de komolyan fogalmaztam ezt meg). Az én esetemben ez nagyon nagy szó, ugyanis jóformán még egy sportcipőt sem tudok úgy meghordani, hogy ne törné teljesen fel a lábamat, ami azért hosszú távon elég bosszantó tud lenni...

Tudom, hogy eddig mindegyik darabra ezt mondtam, de itt most különösen igaz, ez a póló a hónap egyik hatalmas kedvence! Ezt is a Choice honlapról rendeltem, és a fentebbi ruhával ellentétben 10000000000%-ban meg vagyok vele elégedve. Mind anyagában, mind fazonjában teljesen tökéletes, az elvárásnak minden szempontból megfelelt. És hát a felirat. Ennél jobban találó feliratú pólót szerintem, ha akartam sem szerezhettem volna be sehonnan. Az igaz, hogy állandóan pörgök, suli, munka, utazás stb. de egyébként én tipikusan az az ember vagyok, aki imád egész nap otthon feküdni, és a do nothing club-ot erősíteni a kanapéról. Esetleg egy jó kis könyv, valami sorozat, és egész nap fel sem kelek. Múlt héten valamelyik nap még a munkába is felvettem, és nagyon jót nevettek rajta a többiek.

Ennyi lett volna a júniusi beszerzéseim listája! Hamarosan jelentkezek egy nagyon július-augusztusi wishlisttel, és még sok-sok poszttal, most, hogy végre itthon vagyok, és lesz időm ezzel is rendesen foglalkozni. Remélem mindenkinek remekül telik a nyara. Ha tetszett a bejegyzés, és nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, akkor kérlek kövesd be a blogomat. Valamint minden likenak nagyon örülök a Facebook oldalamon és az Instagramomon (most csináltam egy újat a blognak) vagy követhettek a Snapchaten is (lilla.samson) !


2017. június 28., szerda

3 mikro-trend a nyárra, amit ne hagyj ki!

Mivel már javában tombol a nyár, sőt a nyári leárazások is, gondoltam összeszedem nektek azt a három nagyon könnyen ruhatárba építő trendet, ami must-go egy igazán trendi összeállításhoz!

1. Pliszír, pliszír, pliszír !


Megmondom őszintén, én ezt a trendet, nem csak azóta részesítem előnyben, hogy idén tavasszal elkezdték elárasztani a boltok polcait pliszírozott dolgokkal. Az első ilyen szoknyámat jó 5-6 évvel ez előtt szereztem be, és azóta is töretlenül hordom. Mint kiderült, jól tettem, hiszen idén hatalmas nagy trend, és már nem csak a szoknyákon köszön vissza, de sok helyen láttam már ilyen szabású nadrágokat is, amik nekem eszméletlenül tetszenek! Emlékszem, mikor az első ilyen szoknyámat próbáltam beszerezni hetekig sehol nem találtam, és végül Budapesten egy Zarában sikerült rábukkannom, hatalmas nagy örömömre. Ma már ha bármelyik boltba bemész rengeteg szín és fazon közül lehet válogatni. Sportcipővel iszonyatosan vagány hatást érhetsz el vele, egy elegáns blúz, vagy egy croped top, egy magassarkú a táskába, és egy másodperc alatt a nappali kirándulós/városnézős szett máris tökéletes az esti vacsorához is. Én előszeretettel hordtam ezeket a szoknyákat még az átmeneti időben vastag, kötött pulcsikkal, mert baromi jó kontrasztot ad a két anyag egymásnak, és egy nagyon vagány hatást érhet el így az ember! Jóformán bármilyen stílusba beleépíthető, a sportostól az elegánsig, arról nem is beszélve, hogy iszonyatosan kényelmes akár egy rohangálós délutánon is! Íme egy-két tipp, hogy hol tudtok ilyen szoknyát beszerezni: 
Bájos rózsaszín a kedvenc üzletemből, a BikBok-ból.

Ez a Zara darab nekem nagyon megtetszett, főleg az antik-arany színe miatt!

2. Amit senkinek nem kell bemutatni: szabadon hagyott vállak


Szerintem idén nyáron ez az a trend, ami mellett lehetetlen elmenni, még akkor is, ha az ember ne adj isten egy barlangban él, mert mindenhol de tényleg, mindenhol ez jön vele szembe az utcán. Már tavaly is be lehetett szerezni egy-két ilyen darabot a fast fashion üzletekből, de igazán még csak az online webshopokban lehetett kincsekre bukkanni. Egy ízlésesen kivillanó váll sokkal szexibb tudd lenni szerintem mint egy direktbe az emberek férfiak arcába tolt dekoltázs. Ezeknek a felsőknek mára már ezer féle-fajta variációja létezik. Ami teljesen szabadon hagyja a vállat, aminek kis spagetti pántja van, aminek rövid ujja, aminek hosszú, sőt helyenként még ilyen fürdőruhákba is bele lehet botlani. Szerintem ez egy olyan trend, ami mindenkinek jól áll, mert mindenki könnyedén megtalálhatja a rengeteg verzió közül a hozzá legjobban illő darabokat. A variációk lehetősége pedig végtelen. Kombinálhatod farmerrel, szoknyával, rövidnadrággal, akármivel, mert nem fogsz mellélőni. Estére tömbsarkú-cipővel, és szoknyával tökéletes egy vacsihoz, vagy csak egy sima csajos-estéhez, nap közben sportcipővel, vagy saruval kombinálva pedig remek választás a munkába, vagy ha olyan szerencsés vagy, a csatangolásra valamelyik csodás tengerparti városban! Lássunk is egy-két darabot a különböző boltokból!

Vidám pink a BikBok-tól 

Ruha formában is nagyon menő! 

3. Hatalmas derék-övek

Én tini-koromban is hatalmas rajongója voltam ezeknek az öveknek, rengeteget hordtam őket, és meg voltam róla győződve, hogy nem dobtam ki egyiket sem. Volt egy három-csatos bőrből készült darabom, amit szinte minden nap hordtam, és baromi lelkes voltam, hogy megint elővehetem, erre persze nem kiderült, hogy kidobtam? De. Viszont azon kívül az összes többi megmaradt, és beszereztem még hozzájuk a képen látható feketét is, de szeretnék még egy farmert is, mert ez a trend tényleg olyan, ami "egyszerű, de nagyszerű". A legegyszerűbb fehér póló-ruhát is hihetetlenül fel tudja dobni egy ilyen öv, nem is beszélve, egy ruháról. Csodás homokóra alakot varázsol, viszont molettebb lányoknak annyira sajnos nem előnyös, hiszen nagyon ki tudja dobni a pocakot. Idén ez is egy olyan dolog, amit jóformán utánad dobálnak a boltok, szóval ha bárki be szeretne szerezni egyet, annak nem lesz nehéz dolga. Én ugyan hétköznap is hordom, de ez sokaknak már a komfort zónáján kívül esne, így aki ki szeretné próbálni a trendet, de fél hétköznap hordani, annak egy szombat esti bulit ajánlok. Legeslegbobban szerintem egy hatalmas ruha méretű pólóval tud mutatni, vagy mint például a képemen is a két anyagból összevarrt ruha "határán".  Ha kedvet kaptál hozzá, íme egy-két darab:

Kimonó öv-szerű megoldás a SheIn-től
Farmer öv a Zarától

Ez lenne tehát a három legfontosabb nyári trend, amit mindenki bátran alkalmazhat, hiszen igazán nem extrém, mint mondjuk a tavasszal hódító neccharisnya-őrület! Remélem tetszett nektek a bejegyzés, ha igen, kérlek iratkozzatok fel a blogomra, vagy kövessetek be a többi közösségi oldalon! (Facebook, Instagram, SnapChat: lilla.samson)